Vasárnap van. Villamosra szállok.
Az őszi nap az ablakon átragyog.
Hozzád indultam. Felköszöntelek.
Veszek sárga rózsát. Ötöt vagy hetet.
Visz a lábam. Nézem a Nyugatit.
Se az, se a Nagykörút nem változik.
Hobók ülnek flaszterszigetükön.
Szendvicsember jön. Őt is kikerülöm.
Lépcsőház. Nőttek az emeletek.
Egy emlék rám hűti a szvetteremet.
A Nap épp zeniten a ház felett.
Táncra kelnek a fényben a porszemek.
Ajtó. Mögötte vagy. Tudom. Hiszem.
Hé, kit keres? Nem ismer rám senkisem.
A csokor égeti a kezemet.
Talán egy másik ház, másik emelet.
Fél évszázad szorít
Vasmarokkal tart
Kemény volt, de szolid
Játékot akart
Fél évszázad pőre
Izzadt hátamon
Gőzölgő esőre
Vár az alkalom
Bámulunk a hitre
Lám csak, mennyit ér
Fél évszázad színe
Tarka és fehér
Fiókban és ágyon
Látatlan vagyon
Lazán zsebrevágom
Fél évszázadom
Az én Ladám reggeltől estig
pöfögve gurul, araszol,
az én Ladámnál nincs jobb autó,
nincs, nincs sehol.
Az én Ladám kopott ülésű,
de szivargyújtója ragyog,
sárgulnak, ha látják, a sárga
angyalok.
Az én Ladám mélygarázs foglya,
bántják, megalázzák szegényt,
leszaggatják ajtajáról
a gumiszegélyt.
Az én Ladám harcos, nagy autó,
értünk ontja a monoxidot,
menekülnek ködlámpái elől
a moszkitók.
Az én Ladám bús, szegény autó,
de ha nem nézné gazdáját,
megállítná a hátsó szomszéd
új Mazdáját.
Az én Ladám ha nem akarná,
nem volnának a BMW-k,
olyan autót venne mindenki,
amilyet én vennék.
Az én Ladám ha egyet dudálna,
hajh, megremegnének sokan,
vígan annyian nem vezetnének
és boldogan.
Az én Ladám vizsgázik és átmegy,
egyszer zöld kártyát kap talán…
Hatalmasabb egy Boeingnél is
az én Ladám.
Ablakomon ki-kinézek,
Vágtatnak az irokézek,
S vonat körül forog-pereg
Sörényt vedlő vadló sereg.
Küzdelmünk nem hosszú asszó,
Derekamra hull a lasszó
S rögvest megfeszülve cibál…
Szörnyű ez a vadpaci bál!
refr.:
Prérikutya bőszen ugat,
Mindent utálok e fajon!
Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
Mit keresek én itt vajon?!
Wigwam előtt cölöpsorok,
Rikoltoz sok helyi torok,
Hangszálanként hatnak ötnek,
S közben minket odakötnek.
Begyűjtenek minket derék
Rézorcájú homelanderék,
S itt a környék összes latra…
Mért is jöttem vadnyugatra?!
refr.:
Prérikutya bőszen ugat,
Mindent utálok e fajon!
Ó vadnyugat, jaj, vadnyugat,
Mit keresek én itt vajon?!
