Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

2011. tavaszán kezdtünk együtt zenélni. Négyen négyféle stílust műveltünk: Tamás megrögzött punkos volt, Karola klasszikus zenén nőtt fel, Orsi a népdalok és kórusművek világában érzi jól magát, és én (Laci) a 70'-80'-as évek magyar beat-pop műfajában találtam zenei otthonra.
E négy világ ötvöződik muzsikánkban, azzal a jellegzetességgel, hogy ütős hangszerek nélkül (időnként egy csörgődob vagy tikfa, esetleg cajon megszólal ugyan) adjuk elő dalainkat, sajátos K-Ember stílusban. Emellett, a hangszereket néha félretéve, egy-egy akapellával is meglepjük a nagyérdeműt.
Muzsikánk jellege miatt (megzenésített magyar versek) igazi rétegzene, nem célunk a széleskörű megnyilvánulás, márcsak amiatt sem, hogy az ezzel járó kompromisszumok (azaz kommerszé válás) nem igazán kedvünkre valók. De aki örömét leli benne, annak szívvel-lélekkel muzsikálunk.
 

François Villon: A haláltánc-ballada / Faludy György átköltésében

Szabó Lőrinc: Hajnali rigók

Somlyó György: Gnóma

Nagy Imre: Hegyek

Berényi Klára: Versírás a Nagyerdőn