60 éve született N. Horváth Péter (1955-2012)
1955-ben született Budapesten. Szignójában, neve kezdőbetűi mellett a három golgotai kereszt is megjelenik. Születésekor mozgató idegpályái károsodtak. Nemcsak gyermekkorát,egész életét tolókocsiban töltötte.Nem tudott járni, kezét nem tudta használni és beszédhibája is volt. Választékosan megfogalmazott mondatait nehezen tudta kimondani. Fiatalon, 1968-ban kezdett írni. Verseit kezdetben a szüleinek diktálta füzetbe, később magnóra vette föl.
„Sokszor írtam fejben éjszaka,mint tömlöcben a foglyok. Aztán amikor nyugalom volt, bekapcsoltam a magnót, és rögzítettem soraimat.”
A 90-es évek derekán kapta első számítógépét, akkor "tanult meg írni". Bal lába nagy lábujjával írt, jobb lábára támaszkodva,nem kis fáradsággal.
1974-ben érettségizett magánúton. Nem jelentkezett egyetemre, számára az intézményes tanulásnak nem volt tétje,nem vállalhatott hivatalt. Autodidaktaként egész életében képezte magát. Nemcsak a költészet, a képzőművészet és a zene iránt is erős vonzalmat érzett.
„Talán mozgássérült voltom is késztetett a szavakban fölfedezni a legalkalmasabb kifejezési eszközt, bár eredetileg az alkotás számos egyéb területét közelebb éreztem magamhoz.”
N. Horváth Pétert a szerelem poétájaként tartják számon az olvasók. Főleg szerelmes verseket írt, de a szerelmes versekkel párhuzamosan a világnézetével és társadalomszemléletével kapcsolatos gondolatait is folyamatosan megfogalmazta (Örök tavasz, Rajzolt szentség, Már nem, Én tudom, Hová?, Magyarország, stb.). Kora társadalmának minden rezdülésére figyelt. Istenes versei közül kiemelkednek a Dicsérlek, Kérlek, Prédikátor, Dávid csillaga címűek.
Verseit 1997-től az Ezredvégben közölte. Az 1980-as évektől művészettörténeti cikkeket és tanulmányokat írt Gulácsy Lajos, Fáy Dezső, Náray Aurél, Basilides Sándor képzőművészekről. Korniss Dezső festőművészről nem csak tanulmányt írt, festményeihez versket is asszociált, az összeállításnak a Titkos jel címet adta.
A Titkos jel című versében fogalmazta meg művészi hitvallását is:
„Nem a szerző a fontos,nem is az olvasó,
hanem minden túl s külön, maga a MŰ.”
N. Horváth Péter sérült volta ellenére gazdag életművet hagyott az utókorra. 2012. november 11-én halt meg Budapesten.
Megjelent művei
Verseskötetek
Bekopog a nap (1981, Táncsics Könyvkiadó)
Fregatt az üvegben (Antológia, 1986)
Kerék (1989, Antikva Könyvkiadó)
Mámor (1994, HTSA Nyomda)
Jel volt (2002, Z-füzetek)
Kettős hangoskönyv (2007, Napkút Produkció)
Ajándék vagy (2014, Marosvásárhely, Intermedia Group)
Tanulmányok
A mesemondó festőművész (Budapest)
Basilides Sándor - A festő és tanár (Budapest,2005)
„Dante illusztrációra: Fáy Dezső” (Új Auróra, 1988)
Eltűnt Gulácsy-festmények megtalált képei (Élet és Tudomány, 1983, 35-38)
Gulácsy kutatások (Új Auróra, 1987)
Korniss Dezső festőművész
Közösség született. Szepes Erika: Újpalota - egy városrész regénye (Ezredvég, 2004/4)
Lélekben gazdag szemlélet. Szepes Erika: A vers, mint alma (Ezredvég, 2000/1)
Náray Aurél, a magányos festő
Tanuljunk látni - Tátrai Vilmos: Festmények párbeszéde (Ezredvég, 2007)
(Forrás: Wikipédia)
N. Horváth Péter versei a neten:
blog01
blog02
válogatás
Kentaurként - válogatott versek